Kapcsolat

1071 Budapest,
Városligeti fasor 17-21.

Porta: +36-1/321-1200
Titkár: +36-1/322-4406
Fax: +36-1/342-2985
E-mail: [|]

Bővebben...

COMENIUS PROJEKT A FASORBAN - A környezetvédelem közös ügyünk

| Módosítva: 2014. szeptember. 29., hétfő - 13:34:54

Az Európai Unió által finanszírozott, a „Lifelong Learning” program keretében meghirdetett Comenius Iskolai Együttműködések Pályázatra hét másik európai iskolával együtt nyújtotta be pályaművét a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium egy évvel ezelőtt. Nyáron jött a hír: nyertünk! A két éven át tartó projekt során összesen hat helyszínen találkozunk partnereinkkel: a német, francia, portugál, olasz, svéd, litván és török iskola képviselőivel, akikkel közös nyelvünk a német és az angol. A „Környezetvédelem hazánkban és Európa szerte” címet viselő projekt kezdeti munkálatai a franciaországi Bordeaux-ban folytak 2012. november 27-től december 2-ig. Ezen az első alkalmon egymás megismerésére tettük a hangsúlyt. A találkozás előtt a diákok heteken át készítették azokat a prezentációkat, amelyekkel a hazájukban, városukban és iskolájukban folyó környezetvédelmi munkát mutatták be. A következő találkozók témája a tűz, a víz, a föld és a levegő. A budapesti találkozóra 2014 februárjában kerül sor iskolánkban. Közös munkánkkal azt szeretnénk elérni, hogy az energiatakarékosság, a tiszta víz értékének megbecsülése, a fogyasztói társadalmakban termelődő szemétmennyiség csökkentése és a levegőszennyezés visszaszorítása mindenkinek belülről fakadó, természetes törekvése legyen. Mi, egy evangélikus keresztyén iskola (ráadásul ökoiskola!) képviselői, azt is hangsúlyozni szeretnénk, hogy az Istentől ajándékba kapott földi lakóhelyünk megóvása erkölcsi kötelességünk és felelősségünk, mert – ahogy a fasoriak Bordeaux-ban bemutatott prezentációjának mottójául választott bibliai ige mondja - , „a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését” (Róma 8,19). Aki még többet szeretne tudni erről az izgalmas együttműködésről, és szeretné megismerni a többi európai partneriskolát, az nemcsak ezen a helyen, hanem a www.oicomenius.eu honlapon is tájékozódhat.

Fabiny Katalin
projektkoordinátor

Az első állomás: Bordeaux (Franciaország) - Ismerkedés, bemutatkozás

| Módosítva: 2014. szeptember. 29., hétfő - 13:34:54

Iskolánkban 2012 szeptemberében a Comenius Iskolai Együttműködések Pályázat keretében környezetvédelmi projektmunka vette kezdetét. A projektben résztvevő nyolc európai iskola a franciaországi Bordeaux-ban találkozott először. Erről a találkozásról a projekt első szakaszában résztvevő 13. e osztályos diákok készítettek beszámolót. Méltán lehetünk büszkék rájuk, mert érdeklődésükkel, tájékozottságukkal és mindig vidám tettrekészségükkel üde színfoltot jelentettek a nemzetközi csapatban.

Váratlanul kaptuk a lehetőséget, hogy elsőként mi hárman - Bartha Emese, Sikesdi Petra és Szilassy Dorottya - képviseljük iskolánkat és országunkat abban a Comenius-projektben, amelynek célja az iskolák közötti együttműködés. Hajdó Ákos igazgató úr, Galamb-Nagy Ágnes tanárnő és Fabiny Katalin tanárnő, a projekt koordinátora kíséretében november 27-én hajnalban nagy izgalommal és várakozással szálltunk repülüre, hogy párizsi átszállással a projektmunka első helyszínére, Bordeaux-ba érkezhessünk. A hosszú út után nagyon szívélyes fogadtatás várt minket a francia pályaudvaron. Mindhárman egy-egy lelkes családhoz kerültünk, majd a tanárok is elfoglalhatták szállásukat.
Az első nap egy kirándulással telt, amelynek során megmásztuk Európa legnagyobb homokdűnéjét, a Dune du Pylat, ami közel 150 méter magas és 3 kilométer hosszú. A dűne tetejéről gyönyörű panoráma tárult elénk, megpillanthattuk az Atlanti-óceánt. Folytatván kirándulásunkat, ellátogattunk egy igen kedvelt tengerparti üdülőhelyre, Arcachonba. A 150 madárfajt felsorakoztató Madarak szigetéig tartó sétahajózás, a közös tornázás és tánc jó alkalmat adott arra, hogy a többi hét ország küldötteivel ismerkedhessünk.
A következő délelőttön került sor a nemzetek által készített prezentációk bemutatására. Projektünk témája a környezetvédelem, így mindenki a saját országa, városa, illetve iskolája helyzetét mutatta be a környezetvédelem szemszögéből. Ezután módunk volt egy-egy iskolai tanórát meglátogatni, majd a számunkra nem mindennapi - bőséges és változatos kínálatot nyújtó - menzán ebédeltünk. Délután a Közlekedési Művekhez látogattunk, ahol a városi villamoshálózat modern technikai vezérlését mutatták be: a városkép védelme miatt füvesített vagy felső vezeték nélküli megoldásokat alkalmaznak. Kipróbálhattuk, milyen a pályakép a vezető szemszögéből. Aztán a botanikus kertben vezettek végig bennünket. A kertnek nem csak a különleges kialakításában gyönyörködhettünk, hanem azt is megtudhattuk, hogy a kert megtervezésében és működtetésében a természetkímélő elvet követték: semmit sem gépek és vegyszerek erejére építve, hanem kizárólag emberi tevékenységre alapoznak, a természet adományaként kapott esővizet öntözésre felfogják, optimális növénytársulásokat hoznak létre. Estére fogadást szerveztek a tiszteletünkre a bordeaux-i Városházán, ahol a polgármester helyettes hivatalosan köszöntötte nemzetközi „delegációnkat”.
Mivel a projekt nyelve elsősorban német, harmadnap reggel ellátogattunk a helyi Goethe Intézetbe, ahol egy plakátkiállítás ejtett ámulatba bennünket. Klaus Staeck német művész igen kifejező, ám megrázó plakátjai az ember környezetromboló tetteire hívják fel a figyelmet rövid, velős mondatokkal, asszociatív képekkel. Ezután a bordeaux-i Ökocentrumba igyekeztünk, ahol a város fenntartható fejlődéséért tett lépéseket ismerhettük meg. Azt is megtudtuk, hogy e lépések következtében Bordeaux ma Franciaország egyik legtisztább levegőjő városa. A Garonne folyó alatt működő vízturbina volt a következő állomásunk, végül a francia diákok végigvezettek minket a csodás kis belvároson, és bemutatták annak nevezetességeit, látványosságait. Ezután került sor a fergeteges hangulatú búcsúestre. A művészeti osztályok tanulói zenés, táncos műsort adtak elő, majd egy kiadós vacsora mellett kellemes órákat töltöttünk az újonnan megismert külföldi barátainkkal.
Az indulás napjának délelőttjén még volt időnk és lehetőségünk egy kis vásárlásra, majd fájó szívvel vettünk búcsút bordeaux-i családjainktól a pályaudvaron. Az esti Párizs látványa az Eiffel toronnyal, a Notre Dame-mal, a Sacre Cour templommal és környékével, a bohém Montmartre negyeddel némileg feledtette a búcsúzás szomorúságát.
Mi ugyan már itthon vagyunk, de tudjuk, hogy a projekt ezzel még nem ért véget. Végzősökként a stafétát most továbbadjuk, de reméljük, hogy a más országokban nyert jó tapasztalatok iskolánkban is meghonosodhatnak és egyre több követője, résztvevője és igazi nyertese lesz ennek a projektnek, és általa a környezetvédő szemléletnek is.
                                                                                 
Sikesdi Petra és Szilassy Dorottya
 
 
 
Készítette: Sikesdi Petra, Szilassy Dorottya, Wiegandt Eszter, Barta Emese, Balázs Norbert 13.e, Tóth Balázs 12.b
 
 
 
Hogyan védik a környezetünket iskolánk tanulói?

Gyűjtöttük, szelektáltuk....

| Módosítva: 2014. szeptember. 29., hétfő - 13:34:54

Gyűjtöttük, szelektáltuk, kidobtuk

 

 

A tavaly ősszel útjára indult Comenius projekt keretében 2013. január 17-én, csütörtökön „szemétgyűjtő napot” tartottunk a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Rendhagyó módon próbáltuk felhívni mindenki figyelmét a szemét szelektálásának fontosságára, illetve annak lehetőségére, hogy a termelődő szemét mennyiségét egy kis odafigyeléssel bizony jócskán redukálhatnánk. Az egy nap alatt felgyűlt szemetet az aulában kiterített hatalmas fóliára hordtuk. Minden szünetben összeszedtük az osztálytermekben, a folyosókon, a tanáriban, az ebédlőben, a büfében és a gazdasági helyiségben addig keletkezett hulladékot. A vállalkozó kedvű – elsősorban a projektben résztvevő – diákok a nap végén az összes szemetet szelektálták, végül a megfelelő konténerekbe dobták. Mindezt persze szájmaszkban és kesztyűben, hogy a higiéniai előírásoknak is eleget tegyünk. Szerettük volna szembesíteni az iskola diákjait és dolgozóit azzal, mennyi szemét is keletkezik egy nap alatt az iskolában. A következő napokban közösen gondolkodunk arról, hogy ebből mennyi és milyen módon lenne elkerülhető. Jövő csütörtökön, az ún. „szemétmentes napon” megpróbáljuk a lehetetlent, és igyekszünk ennek jegyében minél kevesebb szemetet termelni.

Jó érzés volt tudni, hogy nem vagyunk egyedül: ugyanebben az időpontban és ugyanilyen módon demonstráltak a környezetvédelmi projektben résztvevő többi iskola képviselői is Európa-szerte: Svédországban, Olaszországban, Litvániában, Franciaországban, Törökországban, Németországban és Portugáliában. Ez utóbbi országban, a Porto városához közeli Santa Maria de Ferrában rendezik a résztvevő iskolák a második projekttalálkozójukat ez év áprilisában. Addig minden náció odautazó diákjai igyekeznek utánajárni, mi is történik a szeméttel, miután bekerült a megfelelő konténerbe. Kutatásuk eredményét egy-egy prezentációban osztják majd meg egymással. Figyelemfelhívó plakátok is készülnek a találkozón megrendezésre kerülő kiállításra, amelyek iskolánkban is láthatók lesznek. Erről is igyekszünk megfelelő időben tájékoztatást adni. Addig is jó munkát kívánunk a lelkes résztvevőknek!

 

F.K.

 

Diavetítés a szemétgyűjtésről a szemétmentes napon

A második állomás: Santa Maria de Feira (Portugália) - a föld

| Módosítva: 2014. szeptember. 29., hétfő - 13:34:54

 

A 2012-es év vége felé 2 osztálytársammal (Lőrik Szabolcs és Wulf Jakab) megtudtuk, hogy a Comenius-project áprilisi találkozóján, Portugáliában, mi képviselhetjük majd iskolánkat és tulajdonképpen országunkat is. A hírnek természetesen nagyon örültünk, ugyanakkor nem igazán tudtuk, mi vár ránk.
Az első teendő a Comeniusszal kapcsolatban a szemétgyűjtő nap volt még februárban. Láthattuk, hogy iskolánk mennyi szemetet termel egy nap alatt. Meglepően sok volt… Ezt pár héttel később a szemétmentes nap követte, amelynek célja az volt, hogy az adott napon minél kevesebb szemetet termeljünk, ez többnyire sikerült is.
Márciusban értesítettek, hogy 2 prezentációnknak pontosan miről is kell szólniuk. Ezeknek elkészítését épp időben kezdtük. Mindnyájan szinte éjt nappallá téve tettük a dolgunk: interjúkat készítettünk, ellátogattunk a Rákospalotai szemétégetőbe, anyagokat szereztünk be, forgattunk, vágtunk… Egyszóval elég intenzíven teltek az utazás előtti hetek. Végre kész lettünk és már tényleg tűkön ülve vártuk a nagy napot, mígnem végre elérkezett.
Április 9-én reggel 9-kor találkoztunk a Liszt Ferenc repülőtéren kísérőtanárainkkal (Tóth Lilla és Szalai Ildikó tanárnő). Először Frankfurtba repültünk, majd innen tovább a portoi repülőtérre, ahol örömmel fogadtak minket. Innen busszal vittek minket egy közeli kisvárosba, Santa Maria Da Feira-ba, ahol a gimnázium volt. Az iskolai fogadáson találkozhattunk a többi országból érkezettekkel valamint vendéglátóinkkal. (Németország, Svédország, Litvánia, Olaszország, Törökország, Franciaország.)  Ezután elfoglalhattuk szállásunkat, mindhárman nagyon rendes családhoz kerültünk. Noha kommunikációs problémák adódtak, végig éreztük a törődést és a szeretetet.
Az első nap a város legfőbb látnivalóját, az itteni várat mutatták meg, amely emblematikus építmény a portugálok számára. A 12. században építették, a középkorban nagy védelmi szerepe volt. 1910 óta nemzeti emlékmű. Ez a nap emellett az ismerkedésről szólt, délutánra már majdnem mindenkiről tudtuk, honnan érkezett. Estefelé kerültek sorra az első prezentációk, amelyek a szemétgyűjtő és a szemétmentes napról szóltak. Azt kell, hogy mondjam, elég jól sikerült…
A következő nap egy papírmúzeumot látogattunk meg, ahol tanúi lehettünk a papír-újrahasznosítás folyamatának. Emellett elmentük még egy parafa újrahasznosító központba, ahol szintén tapasztalhatuk, milyen fontos is a szelektív hulladékgyűjtés, majd egy szeméttelepre is elvittek minket. Ebéd után körbevezettek minket Portoban. A város történelmi része gyönyörű, de a tengerpartra is lemehettünk.
Pénteken délelőtt sor került a másik prezentációra, amely mindenkinek az iskolai szemetéről, annak útjáról és feldolgozásáról szólt. Ezután egy eperültetvényhez mentünk, ahol speciális módon termesztik a világ (szerintem) legfinomabb gyümölcsét: nem túl sok vizet használnak, azt is újból és újból és nem permetezik. Ez egész évben terem és saját tapasztalatból mondhatom, hogy igen ízletes. Később Portoba mentünk, ahol volt egy kis szabadidő, majd utolsó közös este lévén egy nagy búcsúvacsora az összes diákkal és fogadócsaláddal együtt. A portugálok itt is nagyon kitettek magukért. Sok előadás, bőséges ételválaszték, illedelmes felszolgálás és persze remek társaság. Tényleg hihetetlen, végig mennyit fáradoztak. A szombati napot mindenki a fogadócsaládjával töltötte, bár tulajdonképpen ekkor is majdnem mindenki együtt volt. Vasárnap nehéz szívvel, de búcsút kellett mondanunk vendéglátóinknak.
A találkozás nagyon tanulságos volt. Ez a Föld a miénk, ezt meg kell védenünk. Rengeteg szoros barátságot kötöttünk, számtalan élménnyel gazdagodtunk. 2014 februárjában Budapesten látjuk viszon egymást, ahol a víz tisztaságának fontosságáról fogunk gondolkodni. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, elsősorban kísérő tanárainknak, amiért utazhattunk.
 
Fabiny Márton 10.A
 
 
 
 
 

A harmadik állomás: Novara (Olaszország) - a levegő

| Módosítva: 2014. szeptember. 29., hétfő - 13:34:54

 

Novara
 
A harmadik állomás
 
Egy hűvös júniusi reggelen álmosan indultunk neki olaszországi kalandunknak, a milánói repülőtérre érkezve azonban percek alatt elfelejtettük a korán kelés nehézségeit. Az egyik fogadócsalád segítségével jutottunk el a novarai iskolához, ahol a nyolc európai országokból érkezett diákok már izgatottan vártak minket. Belépve a tornaterembe, megszeppenve álltunk a különféle nyelveket beszélő lányok és fiúk között, de mivel Olaszországban voltunk, az ismerkedés nem jelenthetett gondot: perceken belül kíváncsi olasz szempárok vettek minket körül, így olyan érzésem támadt, mintha már ezer éve ismerném ezeket az embereket. Egy közös röplabdameccs után részt vettünk egy eligazításon, hiszen nem csak szórakozásból állt az elkövetkezendő pár nap.
Legfontosabb feladatunk az volt, hogy a többi nemzet képviselőjével megvitassuk az egyes országokban felmerülő levegőszennyezési problémákat, valamint az, hogy megoldásokat keressünk ezekre. Mindezeken túl, Hajdu Timinek, Bárándi Zolinak és nekem egy kihívásokkal teli angol nyelvű előadást kellett tartanunk a globalizációról. Nagyon sok energiát fektettünk a felkészülésbe, hogy megragadjuk diáktársaink és kísérő tanáraik figyelmét. Mindaddig a percig, amíg el nem hagytuk a pódiumot, álmodni se mertünk volna arról, hogy ekkora hatást tudunk gyakorolni az emberekre. Sorba jöttek oda gratulálni tanárok, ami mindannyiunk számára hihetetlen élmény volt, hiszen úgy éreztük, elértük célunkat, sikerült valami pluszt adnunk a hallgatóságnak.
A kemény munka mellett maradt időnk a kikapcsolódásra, kulturálódásra és sportolásra is. Megtekintettük Milánó lélegzetelállító művészeti kincseit: a Scalat, valamint a dómot és az elbűvölő kisváros, Novara, környezetvédelmi szempontból fontos intézményeibe is betekintést nyerhettünk. Megcsodálhattuk Camogliben és Genovában az olasz tengerpartot, és ha már ott voltunk, ki nem hagytuk volna a fürdőzést. Leszámítva a tényt, hogy kis híján belefagytunk a tengerbe, és még pár csípős kedvű medúzát is el kellett viselnünk, egy fantasztikus napot tudhattunk magunk mögött. Ha ez mind nem lett volna elég élmény öt napba sűrítve, részt vettünk egy biciklis kiránduláson is, nem messze Novarától, melynek során a környékbeli rizsföldeket tekinthettünk meg.
Az Olaszországban töltött időt kísérő tanáraink, Tóth Lilla és Érfalvy Lívia törődése, valamint szerető fogadó családaink tették még felejthetetlenebbé határtalan vendégszeretetükkel és gondoskodásukkal. Mindezt összevéve senki nem csodálkozhat azon, hogy könnyek között vettünk búcsút egymástól a búcsúesten, és habár nem kevésbé lettünk fáradtak, mint amikor elindultunk, egy dologban biztos vagyok: minden belefektetett időt és energiát megért ez az utazás! Ha bárkinek lehetősége adódik egy ilyen programban való részvételre, ne gondolkozzon rajta egy percig sem! Az itt szerzett élmények, kapcsolatok örökké megmaradnak!
Frank Júlia 13.E
 

A negyedik állomás: Strömstad (Svédország) - a tűz

| Módosítva: 2014. szeptember. 29., hétfő - 13:34:54

 

Strömstad, Svédország
 
Comenius projekt – 2013. november 9 -16.
 
Utazótársaim:
Fabiny Katalin kolleganőm valamint Juhász Lilla, Lőrik Réka, Regős László (Laca)- 11.a-s diákok
 
A naplót írta és íratta: Ittzés Szilvia
 
Így kezdődik az a kisformátumu, húszoldalas napló(cska), amelyet iskolánk öttagú csapata közösen vezetett a Comenius program legújabb állomásán: a nem túl nagy svédországi szigetvároskában, Strömstadban. Az alább olvasható részletek előtt néhány szó a novemberi hétről:
Ennek a hétnek – a nyolc ország előzetes megállapodása alapján – a különböző fajta energiák áttekintése volta témája, különös figyelemmel a helyi sajátosságokra. Minden országnak kineveztek egy bizonyos energia fajtát, így mi a vízenergiát kaptuk.
 
Három diákunk igen csak alaposan felkészült, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egyrészt nem tudtak túl sokat előzetesen a témáról, másrészt Magyarországnak nincs jelentős vízenergiája, ami van, az pedig vitatott vagy fejlesztésre vár.
Mindhárom diák egy-egy angol nyelvű prezentációt készített három különböző témában: Magyarország vizei; Magyarország vízenergiája régen és ma; iskolánk vízhasználata és spórolási lehetőségei. A sok információt és figyelemfelhívó képeket tartalmazó prezentációk mellett készült egy egyperces kisfilm is az iskolai vízhasználatról. A diákoknak természetesen mindezt angolul kellett előadniuk olyan diákoknak, akik az angolt szintén csak második nyelvként használják. Szépen helytálltak, előadásaikra mindenki odafigyelt, sőt, még kérdésekre is válaszoltak!
A napokat általában az iskolában kezdtük, a hét második felében pedig két egésznapos kirándulásra vittek minket, egyszer a környező szigetvilágot megcsodálni, másodszor pedig átvittek a norvég határon Oslóba.
És most lássunk néhány naplórészletet, előbb a tanároktól:
 
„A szállásunk környéke fenséges, egy sziklára épült nyaraló komplexum, körülötte víz és szigetek és sziklák. Mellette kikötő, ami elsősorban homár halászatra specializálódott. Nagyon drága csemege! …
Az egész környéken elszórva faházak, szigetek, erdő, vizek, hidakon lehet az egyik szigetről a másikra átjutni. Skót teheneket tartanak EU pénzből arra, hogy a füvet jól legeljék. Tölgyfákat tilos kivágni, a többit lehet – persze csak a saját területen. ...
Az együttléten kezd jól kirajzolódni, hogy mennyire más az „energia” téma egy svédnek vagy németnek, mint egy magyarnak vagy litvánnak, vagy akár töröknek. Nekünk nem kell újra felfedezni, hogy termeljünk zöldséget a kertjeinkben, pl. – mint a svédeknek. Viszont függünk az oroszoktól, mert tőlük jön a gáz – ahogy a litvánok és a törökök is. Mi viszont nem vagyunk földrengés zónában, ezért kevésbé veszélyes az atomerőmű, ellentétben a törökökkel és olaszokkal, stb., stb. Főleg a tanárok beszélgetnek, de érdekes így is.” I.Sz.
„Oslóról egy kicsit bővebben (csütörtök). Az iskolától 2 busszal indultunk, kb. 2 óra volt az út. Először a Városházát látogattuk meg, aminek a freskókkal teli aulájában történik évről – évre a béke Nobel-díjak átadása. Nekem nagyon felemelő élmény volt! Ünnepélyes, méltóságteljes kisugárzása van, még ha amúgy nem is egy régi épület. Különösen az a terem tetszett, ami modern freskókkal van tele Norvégia történelméről, mégis egy gótikus templom hatását kelti.
Ezután a parlament épületét néztük meg kívülről, ahol Paul – a szélsőjobb előretörésén sajnálkozva – felelevenítette az őrült Breivik 2 évvel ezelőtti merényletét és megmutatta, hol robbantotta fel a bombát, majd melyik útvonalon jutott ki a szigetre, ahol 77 fiatal szociáldemokrata politikust agyonlőtt.
Megálltunk a Nemzeti színház előtt, Ibsen szobránál fotózkodtunk. Közben messziről a királyi palotát is láttuk, ahol V. Harald és felesége, Sonja kirélyné él. A királyné állítólag egynek tartja magát a nép tagjai közül, ezért is szeretik.
A buszba visszaülve a Munch Múzeum felé vettük az irányt, ahol a legnagyobb szenzáció persze a Sikoly, pedig rengeteg más szép kép is látható itt. Kedvencem a tenger kékjét kémlelő szőke lány hátulról.
….” F.K.
A diákok így írtak a szállásadójukról és az eseményekről:
„Matilda, a vendéglátóm nagyon aranyos, kedves, segítőkész stb. Iskola után mi inkább otthon vagyunk, de mindegy, végül is nem bulizni jöttünk. Egy török lánnyal alszom egy szobában, ami nem mindig könnyű.
A suli gyönyörű és tiszta.
Ma ettem rákot, amit ezelőtt még soha, és nem is volt borzasztó, büszke vagyok magamra, hogy kipróbáltam!” J.L.
A cserém jófej, mindig vinni akar valahova, de tegnap és ma itthon maradtam, mert az iskolai programok nagyon fárasztóak, és pihenni akartam.
Kicsit furcsa, de ez a család nem eszik tengeri ételt, eddig legalább is nem volt, de szerintem, nem is lesz, mert holnap is megyünk este valahova. Én egyedül lakom a családnál, ennek sok előnye és hátránya van.
Délután megnéztünk egy színházi előadást, svéd diákok adták elő svédül.
Vannak érdekességek a fogadócsaládomnál, de alapvetően nagyon rendesek velem!” L.R.
 
„A vendéglátó családomból mindenki jófej és szimpatikus, bár talán kicsit sok az X-boksz. Az esti program minden nap ugyanaz volt, ültünk a szobában, és két egymás melletti monitoron játszottunk, és közben néztük a Gyűrűk Urát (angol, svéd felirattal). Pénteken mentünk Kosterre, az egyik fontos szigetre hajóval, megnéztünk egy filmet a vízi életről, aztán a múzeumot is. Volt egy akvárium tele undorító vízi lényekkel, lehetett turkálni a hínárban. (Én egy pudingszerű valamihez értem hozzá.) Ezután kimentünk a szigetre, ahol egy kvízt kellett megoldani. A kilátás a tengerre nagyon szép volt. Ebéd után elmentünk egy templomhoz (korona volt a kereszt tetején), és kaptunk almáspitét. Fölmentünk a sziget legmagasabb pontjára, onnan is szép volt a kilátás, majd egy szigetlakó farmer megmutatta a kertjét. Szerintem ez volt a legjobb nap az egész héten!” R.L.
Az izgalmas hét után tele vagyunk tervekkel, hogyan lehet majd a februárban megrendezendő magyarországi találkozót érdekessé, színessé és tartalmassá tenni az idelátogató diákoknak, tanároknak. Reméljük, vissza tudjuk adni majd legalább egy részét annak a sok élménynek, amit mi is kaptunk!
Ittzés Szilvia

 

 

 

Diákjaink prezentációi a vízenergiáról

Juhász Lilla: Waters in Hungary (www.youtube.com/watch)


 

Regős László: Hydropower of Hungary (www.youtube.com/watch)


 

Lőrik Réka: Water Usage in Fasor (www.youtube.com/watch)


 

Lőrik Réka: Iskolai vízhasználat - kisfilm (trailer) (www.youtube.com/watch)


 

Az ötödik állomás: Budapest - A víz

| Módosítva: 2014. szeptember. 29., hétfő - 13:34:54

Február 9-16-ig a Fasori Evangélikus Gimnázium adott otthont az ötödik projekttalálkozónak, amelynek témája a víz volt. Erről a találkozóról iskolánk Hírmondójának 2014. júniusi számában olvashatnak részletesen, valamint Győri András Timótheus, a Zákeus Média Centrum munkatársának kisfilmje is a találkozó sikeréről tanúskodik:

Összefoglaló a budapesti találkozó első napjáról



 

Az MTV 1 tudósításai a budapesti projekttalálkozóról

A Magyar Televízió m1-es csatornája két egyházi műsorban is beszámolt az iskolánk által szervezett nemzetközi projekttalálkozóról. 2014. február 19-én "Hét országból Budapestre" alcímmel az evangélikus ifjúsági műsor, március 9-én pedig az Evangélikus Magazin foglalkozott a témával. Mindkét műsort ismételte a Duna World csatorna. A műsorok itt is megtekinthetők:

A budapesti találkozó programját itt követhetik figyelemmel.

A hatodik állomás: Isztambul (Törökország) - környezetvédelmi nyilatkozat és emlékművek, búcsú

| Módosítva: 2014. szeptember. 29., hétfő - 13:34:54

 

Isztambul – az utolsó állomás
 
Két éves Comenius projektünk utolsó találkozója 2014 júniusában, Isztambulban került megrendezésre, ahova öt diák (Bücs Alexandra, Földi Dóra és Kerekes Dóra 10. c, továbbá Herczeg Miklós és Jassoy Benjámin 11. b) utazhatott Hajdó Ákos igazgató úr, valamint Szathmáry Adrienn és Tóth Lilla tanárnők kíséretében.
A közel egy hetes konferenciára a résztvevő diákoknak a környezetvédelem témáján belül egy 12 pontos tervezettel kellett előállniuk, amelyben javaslatot tesznek arra, hogy az iskola tanulói és tanárai milyen környezettudatos életmóddal járulhatnának hozzá városuk megóvásához az energiatakarékosság, vízhasználat és légszennyezés szempontjából. Majd a konferencián a különböző országok diákjai előadták terveiket, és további ötleteket nyújtottak egymásnak. Diákjaink javaslatai többek között vonatkoztak a készenléti üzemmódba helyezett számítógépek felesleges energia-felhasználására, az iskolai mosdók megfelelő használatára, és felhívták a figyelmet néhány környezetbarát közlekedési módra, mint például a biciklizés előnyeire, vagy az egymáshoz közel lakó diákok közös autóban történő utaztatására. A különböző ötletek egybevetése után megszületett a nyolc iskola közös Környezetvédelmi Nyilatkozata, amely a két éves közös munkát lezáró egyik ún. „projekttermék”.
A másik projekttermék az iskolákban különbözőképpen megvalósított „Comenius emlékmű”, amelyet a konferencia keretében szintén bemutattunk egymásnak. Több ország, mint például a portugálok vagy litvánok egy-egy művészeti alkotással álltak elő, amit az iskolájuk épületének jól látható, központi részén helyeztek el, hogy az intézmény tanulóinak és dolgozóinak figyelmét folyamatosan felhívja a környezettudatos életmódra. Az olaszok egy kis virágoskertet ültettek az udvarukra. Ez annyiban hasonlít a Fasori Gimnáziuméhoz, hogy mi is szerettünk volna nemcsak tárgyi, hanem „élő” alkotással emléket állítani a projektnek. Iskolánk már a februárban megrendezett jótékonysági estjén hirdette, hogy az est bevételét az iskolaudvar rendbetételére szeretné fordítani. Ennek keretében ültettünk egy tujasort, amely mindenkit a Comenius-projektre emlékeztethet, hiszen mi szimbolizálná jobban a környezetvédelem fontosságát, mint az, hogy mi magunk is hozzáteszünk valamit a minket körülvevő zöld természethez? Később Isztambulban egy hasonló akcióra került sor: a nemzetközi diákok a helyi iskolával együtt néhány facsemetét ültettek el az iskolaudvaron, hősiesen megküzdve a zuhogó esővel. Fontosnak tartottuk még, hogy valami tárgyi vonatkozása is legyen a projektnek, ezért az iskolában négy plakát került fel a falra, hol vicces, hol tárgyilagosabb szöveggel bíztatva a diákokat és tanárokat a környezettudatos életmódra. A plakátok üzenete idővel remélhetőleg mindenkiben elmélyül, ha naponta csak egy pillantást vet is rájuk.
A konferencia kötetlenebb része a kulturális különbségekről szólt: minden ország valamilyen szabadon választott előadásmódban mutatta be országát. Természetesen a bemutatókból nem maradhattak ki a közös táncok, éneklések, színi előadások, és büszkén nézhettük a magyarok színvonalas videóját is, ami a nemzeti sztereotípiákon keresztül ábrázolta a résztvevő nemzetek szokásait.
Az Isztambulban töltött egy hét könnyed, baráti hangulata méltó lezárása volt a 2012-től 2014-ig zajló Comenius projektünknek. A törökök szívélyes vendéglátása, odaadása felülmúlhatatlan, a város gyönyörű építészete lenyűgöző, és sajátos varázsa magával ragadó volt. Felejthetetlen élmény volt megtekinteni az Hagia Sophia-t, a földalatti ciszternát, vagy csak egyszerűen elveszni a város forgatagában.
Bár ez a program lezárult, a tervek már megszülettek egy újabb együttműködésre, és reméljük, hogy hamarosan újabb projektet indíthatunk útjára az Európai Unió és a Tempus Közalapítvány támogatásával.
 
Tóth Lilla
 
 
 
 

Események