A fasori evangélikus és katolikus hitoktatók Bence Orsolya iskolapszichológussal közösen alaposan előkészítették a versenyt. Maga a jelentkezési határidő jelképes volt: Sztehlo Gábor halálának 35. évfordulója, május 28. Két lemondás után végül hat iskola állított ki háromfős csapatokat, akik a nyárra megkapták az olvasmányokat a felkészüléshez: Sztehlo Gábor Isten kezében c. önéletírását valamint Keveházi László újonnan megjelent Sztehlo életrajzát, amelyet ki is küldtek a szervezők minden jelentkezőnek.

 

            A csapatoknak tizenöt feladatot kellett megoldaniuk. Ezek közt volt konkrét tudásra rákérdező (pl. mely utcákban álltak a menekültotthonok a háború alatt?), és voltak játékosabb, kreatívabb típusúak. Ezek közül néhány példa, amely visszaadja a verseny jellegét, hangulatát: Mivel Sztehlo Gáborra nagy hatással volt a finn ébredési mozgalom ösztöndíjas kinn tartózkodása idején, és akkor magának is külsőleg kicsit “finné” kellett válnia, a feladat egy akkori finn frizura elkészítése volt! Mivel a későbbi gyerekváros, Gaudiopolis újságjában rendszeresen jelentek meg versek a gyerekektől (a későbbi Orbán Ottó is itt kezdte irodalmi pályáját), a mostani versenyzőknek is verset kellett írniuk. Volt dramatizálás, amelyben a gyermekmentő akciók valamelyik jellegzetes pillanatát kellett visszaadni; és volt olyan feladat, amelyben egy-egy már felnőtt Sztehlo-gyerek írásban kapott visszaemlékezését kellett megjeleníteni.

 

            „Rendkívül színes és érdekes alkalmon vehettünk részt.” – vélekedett Merényi Zsuzsa, a zsűri elnöke, a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány elnöke. „A diákok meglepően pontos tárgyi tudással, számomra szokatlan felkészültséggel érkeztek. Talán annyi tanulságot levontam magamnak, hogy a részadatok ismerete még nem jelenti feltétlenül az egész kor megértését. Úgy érzékeltem, hogy a nagy korszakok – például a háború előtti és utáni – még nem váltak szét a gondolataikban, a történelmi „jelzőoszlopok” még csúszkálnak. Ennek ellenére az ötletes feladatoknak köszönhetően érzésem szerint komolyan bele tudták élni magukat a háború és az azt követő évek számukra szinte elképzelhetetlen körülményeibe. Amikor visszaemlékezést kellett előadniuk, megragadott, hogy egyik-másik diák mennyire hitelesen és mély lelkiséggel tudta életre kelteni a bujkálás szülte félelem keveredését a szeretet és közösség erejével.

 

            Tetszett, ahogy a napot keretbe fogták Sztehlo Gábor személyes lelki gondolatai és szavai: reggel egy 1973-ban, már Svájcban elhangzott prédikációja került felolvasásra, a nap végén pedig egy imádsága zárta az együttlétet, amely így egyben lelki alkalommá is vált, a versengésen túllépve. Csak gratulálni tudok Sztrókay Editnek és fasori kollégáinak!”

 

                        Hogyan látta a verseny tanulságait János Judit, fasori hitoktató, egyik szervező és előkészítő: “Tetszett a jó program! A diákok az ország különböző részeiből már pénteken megérkeztek, és együtt részt vettünk az országos rendezvénysorozat egyik részén: a Sztehlo szobor leleplezésén. Együtt néztük meg a nagyon személyes hangulatú kiállítást, majd közösen végignéztük az 1984-ben készült játékfilmet, a Gaudiopolist, amely a háború utáni gyerekváros életét mutatta be. Ezek a közös élmények is közösséggé kovácsoltak minket, és intenzíven közénk hozták a múltat. Így indultunk neki a másnapi színes feladatözönnek!

 

            Azonban az egyik legfontosabb tanulság számomra, hogy milyen sokat emel egy alkalmon a jó zsűri! Merényi Zsuzsa Sztehlo-kutató és Buda Annamária, a Diakóniai Osztály vezetője nem győzték biztatni a diákokat, hogy itt persze lesznek és lettek helyezettek és különbségek, de valójában mindannyian nyertesek vagyunk, mert megismertünk a felkészülés és az együtt töltött másfél nap alatt egy huszadik századi krisztuskövetőt. Megismerjük, és ezzel megszeretjük, és adott esetben követhetjük példáját. Végül is így voltam ezzel én magam is: a feladatok előkészítése során, valamint látva a diákok lelkesedését magával ragadott Sztehlo Gábor személye és élete.”

 

            A versenyző diákok azóta már otthon visszazökkentek a házi feladatok és felelések világába. De talán nem csak a Diakóniai Osztály ajándékait vitték útravalóul: a svájci csokikat, a nemrég kiadott legújabb Sztehlo visszaemlékezéseket és a könyvutalványokat. Talán melléjük szegődött a megelevenedett Sztehlo Gábor is. Szelíd leleményét, ötletes bátorságát és mély krisztushitét talán mindannyian visszük magunkkal.